2016. május 18., szerda

Nyeszka - Janikovszky meseíró avagy koppant a (Bo)róka



Avagy a történet, amit mától csak úgy hívok, a hálátlan gyermek.
(Japp, nem jutottam tovább a meseírón. Bántja a pici lelkem. Annyira biztos voltam legbelül. Annyira akartam. (Olyan szépen közölték e-mailben, hogy ez most nem jött be.) (Olyan csalódott vagyok.))





2016. március 23., szerda

Shadow in the mirror - Vészjósló viszlát

(avagy elakadtam, de már annyira posztolni akartam valamit, hogy ez van)

Munkacím: Vészjósló viszlát
Ember!Bill; Vadász!Pines ikrek
{…you can't wake up, this is not a dream,
you're part of a machine, you are not a human being…}
Mabel Pines a kalyiba romos háztetőjén ült a naplementére várva; egyik térdét maga elé húzva ölelte, a másikat pedig lelógatta. Kócos hajába beletúrt a hűvös északi szél, körmeiről pattogzott a fekete festék. Dipper Pines kimászott az ablakon és ikerhúga vállára tette a kezét miközben mellé guggolt és átnyújtotta neki az utolsó kortyot az energiaitalából. Mabel lötyögtette a doboz alján lévő sárgás folyadékot egy darabig, majd felhörpintette, miközben a nap utolsó lomha narancs sugarai is elhagyták az égboltot. Ekkor félre tette az energiaitalos dobozt; Dipper elrugaszkodott mellőle és féltérdre állva érkezett, fél ujjas, bőrkesztyűs kezével a földön támaszkodva. Leseperte fekete farmerját, majd közelebb sétált a kalyibához miközben Mabel felállt, háttal a tető szélének és csukott szemmel hátradőlt. Dipper rezzenéstelen arccal kapta el húgát, majd talpra állította; mereven egymásra néztek.
-        Biztos vagy benne? – kérdezte Dipper felvont szemöldökkel. – Legutóbb is…
-        Már megint az alakváltóval jössz? Dip, nem lesz semmi baj. Csináljuk – mondta határozottan a lány.
-        Csináljuk – ismételte a fiú miközben az erdő felé vették az irányt.
Az erdő a szokásosnál nyugodtabb volt; sehol egy kóválygó törpe, vagy egy megvadult vérfarkas és ez nyugtalanította a Pines ikreket. Napok óta nem történt semmi természetfeletti a Rejtély kalyiba közelében, ami valljuk be, gyanakvásra ad okot… de aki keres, az talál; amint elérték az ösvény végét égtelen üvöltés csapta meg a fülüket. Egy szarvas vergődött eléjük, dühösen dobálta magát a tűlevelekkel borított talajon. Fel és le, jobbra és balra még nem Dipper megunta és egy laza mozdulattal át nem vágta az állat torkát; a vad szelei fenn akadtak s idegen fény csillant bennük, a seben keresztül a vér az ikrek arcára spriccelt. Mabel arca undorodóan megrándult a pillanatra mielőtt a földön heverő tetemhez léptek volna; az állat oldalán karmolás nyomok, hasánál félig kilógó belek, a hátán harapás nyomok mindenfelé. Dippert a rosszullét kerülgette, de ebből semmit sem látszatott; fekete acélbetétes katonai bakancsával átlépett felette és követte az állat nyomait. Húga lassan ment mögötte minden egyes apró zajra figyelve. Keze lassan a táskájában lévő kis üveg olajra csúszott; mindketten tudták, hogy milyen lény ez. Lépteik halkak voltak, körülöttük a gombák zöldes és lilás fényben világították meg az erdőt.
Lassan egy kisebb tisztáshoz értek és meglátták a szörnyet; hamuszürke, csupa csont és bőr, lapockái ijesztően meredtek az ikrek felé, fekete haja tincsekbe sűrűsödve lógott, hossza szinte a fűbe ért. A lény magas volt, jóval Dipper száznyolcvannégy centije fölé magaslott, talán két méter húsz, vagy magasabb lehetett. Hosszúujjai véresen martak egy már holtan fekvő vén vadász zsíros húsába. A szag undorító volt; nem az öregé, sokkal inkább a szörnyé. A többszáz éve rothadó hús bűze járta át a tisztást.
A lény észre sem vette őket, vígan – amennyire egy szörny víg lehet – lakmározta áldozata nyers belsőségeit.
Dipper torkot köszörült; kezében véres kését lóbálta ide-oda. A lény megfordult, arcán vörös mocsok, hasa vizeslufiként lóg maga előtt; tele van, de mégsem. A wendigo étvágya sosem csillapodik.
-        Ronnie, drága barátom! – dobta fel a fiú a levegőbe a kését, majd ugyanazzal a mozdulattal el is kapta és ezt ismételte folyamatosan. – Mintha valami olyasmiről lett volna szó, hogy diétára fogod magad, vagy meghalsz – kaján mosoly mielőtt megszorította volna a kése markolatját és a wendigonak támadt volna.
Mabel csak állt ott szótlanul az olajjal a kezében. Szemei előtt az alakváltó borzalmas alakja táncolt miközben először Stan bácsit majd Dippert másolta le. Nem tudta megölni, így majdnem őt ölte meg. Bámult maga elé, és hallotta az a szörnyű kacajt, amitől a hideg futkosott a hátán.
-        Ma-a-a-abel! – zökkentette ki bátyja a bambulásból, miközben a wendigo csontos hátán csimpaszkodott; a szörny hátán túl kemény volt a bőr, hogy a kés áthatolhasson, de amúgy is csak egy mód volt a lény elpusztításához. – Jól jönne egy kis segítség!
Mabel bólintott, Dipper pedig levergődött a szörnyeteg hátáról; a szörny a lány felé rohant, száját nagyra tátotta először, majd inkább csak kígyónyelvével körbe nyalta és vigyorogva rohant a fő fogáshoz.
-        Menj a pokolba! – morogta a lány, miközben a lény felé igyekezett; amikor elég közel volt hozzá az arcába borította az olajat, majd hátrált egy lépést. A wendigo dühösen az arcához kapott, Mabel pedig előhúzott egy gyufaszálat a füle mögül majd végig húzva a talpán begyújtotta és a szörny csontos, olajtól csillogó pofájába dobta.
Vérfagyasztó halál sikoly, majd teljes csend; a szörnyből hamarosan csak por és hamu maradt.
Dipper a húga mellé lépett és félig magához ölelte miközben nézték, ahogy az utolsó láng is kialszik a wendigo tetemén. Nem beszéltek; álldogáltak ott csendesen, mégnem Mabel kiszakította magát bátyja ránehezedő karja alól és vissza nem indult az ösvényre. Dipper szónélkül követte és nézte ahogy húga előhúzza magasszárú csizmájából két kedvenc, szikrázó kék kövekkel kirakott pengéjét majd táskájából a párcenti hosszúságú hengert amit egy gomb nyomással hosszú dárdanyéllé változtatott: ráerősítette a pengéket megalkotva ezzel a fegyvert amivel a legjobban tudott bánni. Ezután leült egy kidölt fa puha, mohás törzsére és figyelte a fák beszédét; nem mondtak sokat. Nem panaszkodtak, mégis oly’ szomorúan fütyült ágaik között az esti szél.
Dipperrel egész este felügyelték az erdőt, hogy a lények aznap ne okozhassanak több gondot.
r
Pirkadatkor már a kalyiba ajtajában álltak. Dipper ment előre Mabel pedig csendesen követte; a fiú a konyhába ment, a lány pedig a fürdőbe. A kávéfőző és a fürdőszobában lévő csap szinte egyszerre morajlottak fel, minden a tipikus reggeli rutin szerint ment. Mabel utálta magát a tükörbe nézve, miközben Dipper dudorászott.

A lány csendesen bámulta magát a sárgás fényben, miközben markába engedte a hideg vizet. Nem magát látta, ez nem ő volt! A karikák a szeme alatt, a kócos, hetek óta fésületlen haj, a pesszimizmus, ami a tükörből meredő idegen arcról sugárzott, nem-ő-volt. Egyáltalán nem itt kéne tartania az életének. Sablonos tinédzser dolgokkal kéne foglalkoznia, vásárlással, a főiskolával, ne adj isten a fiúkkal… ehelyett az arcához emeli a vizet és lemossa benne a wendigó odaszáradt vérét.

2015. augusztus 9., vasárnap

Boszorkánytánc: Kaitlyn az ártatlan (Elsőfejezet: I. - VII.)





Munkacím: Boszorkánytánc – Kaitlyn az ártatlan (novellaféleség)
Helyszín: Angyal erdő, Angyalvár (település), Özvegy-sirató hegy, Könnycsepp-tó(lol, ezek az eredeti helyiség nevek)
Korszak: valahol a tizenhetedik század közepén
Gépelte: Török R. Boróka
Elkezdve: 2015 márciusában
Utoljára frissítve: május derekán

2015. augusztus 7., péntek

Bukott csillag nyugaton



Információ: 
Supernatural/Destiel - Million Ways to Die in the West AU
Fallen!Cas, Western!Dean
Soha be nem fejezett prológus azokból az időkből amikor egy hétig non-stop a MWTDITW-t és a(z) SPN-t felváltva néztem
Zene: ha már Öregtönkben játszódik, akkor egy kis filmzene (x)

2015. augusztus 6., csütörtök

Pezsgőbontó kettő pont nulla




Eldöntöttem.
Úgy döntötte- 
Nem...
Ez így nem jó. 
Na szóval...
Ugye itt már volt egy pezsgőnyitó...


De abból nem lett semmi...
Én pedig most újrahasznosítok 
vagy valami ilyesmi.
Felfogom ide tenni az összes jelenlegi irományom
akár kész,
akár nem.

A félbehagyotat, a prológusokat (amit valószínűleg egy percesként fogok feltűntetni vagy rövid történetként), a jelenleg íródót, 
meg minden vackot.